Ma rekord dőlt a könyvtárban. A statisztika mai sorába a a tanulók rublikába a 43-as szám került. Ebből 12 gyerek volt a friss beiratkozó.
Az első új olvasó még tegnap szeretett volna jönni, de egy kissé elkésett. Már a bezárt könyvtár és a kapu között jártam félúton, amikor megállított, hogy be szabad-e íratkozni a „könnytárba”. Megegyeztünk, hogy majd ma bejön, és megoldjuk a beiratkozást.
Ma délben belépek az ebédlőbe, még fel sem mértem a rám váró menüt, amikor elém állt ugyanaz a gyerek, hogy akkor beíratkozhat-e ma a „könnytárba”?
Elmondtam neki, hogy terveim szerint megebédelek, majd a fejemből gyomromba vándorló vér, fejmbe való visszakényszerítése végett, a tanáriban az ebéd után elfogyasztok egy kávét is, és utánna beíratkozhat.
Miután belapátoltam a zöldséglevest, leültem, hogy hozzáfogok a makarónimhoz, amikor fentemlített gyermekünk (továbbiakban I.):
akkor beíratkozhato ka könny’tárba?
A kávé után rémülten szembesültem azzal a 14 gyerekkel, akik mind rám vártak az ajtó előtt. Ahogy I. meglátott elhagyta száját akaratát kifejező mondat: „Szeretnék beíratkozni”.
Ajtó nyílik, vágta a kölcsönző asztalhoz, két gyerek gyorsabb volt mint I. …
Szeretnék beíratkozni!
Rendben, de sajnos várnod kell a sorodra.
visszahoztam a könyvet, és szeretnék vinni egy dínósat.
Sajnos nyincsen dínós tegnap elvitték az összeset.
Szeretnék beíratkozni!
Rendben, de várj a sorodra. (gyerek 1-hez:) Azért nézz szét, hátha találsz valamit.
Szeretnék beíratkozni!
Én is visszahoztam a könyvet, de én most nem vinnék semmit…
Rendben, akkor az olvasójegyed itt marad. (I-hez:) Na most te következel.
Szeretnék beíratkozni!
Rendben! Hogy hívnak?
Szeretnék beíratkozni!
Ma még ennek a kölöknek kb 12 osztálytársa íratkozott be, fele nem tudta hol lakik, fele nem tudta mikor született, és nagyon kevés olyan van, aki a két halmazból egyikbe sem esik bele.
Miközben én a folyamatosan érkező beíratkozókkal foglalkoztam azok, akiknek már megvolt az olvasójegye, nekiestek a polcoknak. Utólag kiderült, hogy megint nem ért semmit a kicsiknek összeállított tájékoztatóm:
A könyvnek van borítója, hátlapja, gerince. Melyik részt látod a polcon? (válasz: azt a vékonyt) Igen a gerincét. Mi van a könyv gerincén? (vál.: Betű. Írás.) Igen betűből álló írás, a könyv címe. Mire való a könyv címe? (vál.: Hogy tudjuk, mi van a könyvben). És ha fordítva teszed vissza a könyvet (t.i. gerinccel befelé), akkor fogod tudni, hogy mi van a könyvben? (vál.: fejrázás) Akkor, hogy az utánnatok jövők tudják, hogy mi van a könyvben, hogy teszitek vissza a könyvet?
Ezt 10-ből 1 gyereknek kell csak egyszer elmondani. A többinek legalább kétszer, de van olyan, akinek minden héten elmondom. A jelzőcsík használatáról már nem is beszélve… (de ezt majd egy másik alkalommal)