vince.tikasz.hu 

… juteszembe:
Csütörtökön megkaptam a modemem, így van már itthon internet. Valami érdekes csoda folytán mostanra ért révbe a domain bejegyzés is, így elköltözik az oldal az extráról a Lanten szervereire. Még vannak finomhangolások, de úgy tűnik jó otthont sikerült találni. Remélem a stabil otthoni kapcsolat segít majd, hogy rendszeresen írhassak ide.

Délelőtt kimentem a Tisza-partra, megnézni az áradást (kicsit katasztrófa trizmus ízt érzek ezzel kapcsolatban). Magasan van a víz, de ahogy néztem itt még plusz egy métert simán kibírna a gát.
Ha már ott voltam vettem egy kis halat is a halászoktól. Az egy kicsit vickes volt, hogy ahol normális esetben nívák meg kiharcolt vartburgok szoktak parkolni, most a halászcsónakok voltak kikötve.
Amíg vártam, hogy a révészházból kihozzák az ebédnek valót, bámészkodtam. A hátammögött egy ember kérdezgette az egyik halászt a fogásról:

Ma rekord dőlt a könyvtárban. A statisztika mai sorába a a tanulók rublikába a 43-as szám került. Ebből 12 gyerek volt a friss beiratkozó.

Az első új olvasó még tegnap szeretett volna jönni, de egy kissé elkésett. Már a bezárt könyvtár és a kapu között jártam félúton, amikor megállított, hogy be szabad-e íratkozni a “könnytárba”. Megegyeztünk, hogy majd ma bejön, és megoldjuk a beiratkozást.
Ma délben belépek az ebédlőbe, még fel sem mértem a rám váró menüt, amikor elém állt ugyanaz a gyerek, hogy akkor beíratkozhat-e ma a “könnytárba”?
Elmondtam neki, hogy terveim szerint megebédelek, majd a fejemből gyomromba vándorló vér, fejmbe való visszakényszerítése végett, a tanáriban az ebéd után elfogyasztok egy kávét is, és utánna beíratkozhat.
Miután belapátoltam a zöldséglevest, leültem, hogy hozzáfogok a makarónimhoz, amikor fentemlített gyermekünk (továbbiakban I.):
akkor beíratkozhato ka könny’tárba?
A kávé után rémülten szembesültem azzal a 14 gyerekkel, akik mind rám vártak az ajtó előtt. Ahogy I. meglátott elhagyta száját akaratát kifejező mondat: “Szeretnék beíratkozni”.
Ajtó nyílik, vágta a kölcsönző asztalhoz, két gyerek gyorsabb volt mint I. …

Ma még ennek a kölöknek kb 12 osztálytársa íratkozott be, fele nem tudta hol lakik, fele nem tudta mikor született, és nagyon kevés olyan van, aki a két halmazból egyikbe sem esik bele.

Miközben én a folyamatosan érkező beíratkozókkal foglalkoztam azok, akiknek már megvolt az olvasójegye, nekiestek a polcoknak. Utólag kiderült, hogy megint nem ért semmit a kicsiknek összeállított tájékoztatóm:
A könyvnek van borítója, hátlapja, gerince. Melyik részt látod a polcon? (válasz: azt a vékonyt) Igen a gerincét. Mi van a könyv gerincén? (vál.: Betű. Írás.) Igen betűből álló írás, a könyv címe. Mire való a könyv címe? (vál.: Hogy tudjuk, mi van a könyvben). És ha fordítva teszed vissza a könyvet (t.i. gerinccel befelé), akkor fogod tudni, hogy mi van a könyvben? (vál.: fejrázás) Akkor, hogy az utánnatok jövők tudják, hogy mi van a könyvben, hogy teszitek vissza a könyvet?
Ezt 10-ből 1 gyereknek kell csak egyszer elmondani. A többinek legalább kétszer, de van olyan, akinek minden héten elmondom. A jelzőcsík használatáról már nem is beszélve… (de ezt majd egy másik alkalommal)

Ha létezne egy olyan készülék – akár még kézi is lehetne – amivel, ki lehet vetíteni az agyban jelenlevő képeket, gondolatokat, szóval az agy tartalmát, és aminek az lenne a neve, hogy “agytartalom kivetítő (kézi)készülék”, és ha ezt a “minektalálnakkiilyenirdatlannagybaromságot, de méghakiistaláltákmiafrancnakkellettmegvalósítani kézikészülék”-et rajtam alkalmaznák, akkor valhogy így nézne ki amit kivetítene…. most.