Dátum 2007. február 26. hétfő, 10:00
Címkék blog, internet, sztori, tonline
… juteszembe:
Csütörtökön megkaptam a modemem, így van már itthon internet. Valami érdekes csoda folytán mostanra ért révbe a domain bejegyzés is, így elköltözik az oldal az extráról a Lanten szervereire. Még vannak finomhangolások, de úgy tűnik jó otthont sikerült találni. Remélem a stabil otthoni kapcsolat segít majd, hogy rendszeresen írhassak ide.
Dátum 2006. április 28. péntek, 13:19
Címkék blog, falusi élet, sztori
Délelőtt kimentem a Tisza-partra, megnézni az áradást (kicsit katasztrófa trizmus ízt érzek ezzel kapcsolatban). Magasan van a víz, de ahogy néztem itt még plusz egy métert simán kibírna a gát.
Ha már ott voltam vettem egy kis halat is a halászoktól. Az egy kicsit vickes volt, hogy ahol normális esetben nívák meg kiharcolt vartburgok szoktak parkolni, most a halászcsónakok voltak kikötve.
Amíg vártam, hogy a révészházból kihozzák az ebédnek valót, bámészkodtam. A hátammögött egy ember kérdezgette az egyik halászt a fogásról:
Halász:
Nem volt valami nagy.
H.:
Aprók voltak, meg két 10 kiló alatti ponty.
E.:
Tíz kiló alatti? Mekkorák?
Dátum 2006. március 23. csütörtök, 17:57
Címkék blog, könyvtár, sztori
Ma rekord dőlt a könyvtárban. A statisztika mai sorába a a tanulók rublikába a 43-as szám került. Ebből 12 gyerek volt a friss beiratkozó.
Az első új olvasó még tegnap szeretett volna jönni, de egy kissé elkésett. Már a bezárt könyvtár és a kapu között jártam félúton, amikor megállított, hogy be szabad-e íratkozni a “könnytárba”. Megegyeztünk, hogy majd ma bejön, és megoldjuk a beiratkozást.
Ma délben belépek az ebédlőbe, még fel sem mértem a rám váró menüt, amikor elém állt ugyanaz a gyerek, hogy akkor beíratkozhat-e ma a “könnytárba”?
Elmondtam neki, hogy terveim szerint megebédelek, majd a fejemből gyomromba vándorló vér, fejmbe való visszakényszerítése végett, a tanáriban az ebéd után elfogyasztok egy kávét is, és utánna beíratkozhat.
Miután belapátoltam a zöldséglevest, leültem, hogy hozzáfogok a makarónimhoz, amikor fentemlített gyermekünk (továbbiakban I.):
akkor beíratkozhato ka könny’tárba?
A kávé után rémülten szembesültem azzal a 14 gyerekkel, akik mind rám vártak az ajtó előtt. Ahogy I. meglátott elhagyta száját akaratát kifejező mondat: “Szeretnék beíratkozni”.
Ajtó nyílik, vágta a kölcsönző asztalhoz, két gyerek gyorsabb volt mint I. …
I.:
Szeretnék beíratkozni!
én:
Rendben, de sajnos várnod kell a sorodra.
gyerek 1:
visszahoztam a könyvet, és szeretnék vinni egy dínósat.
én:
Sajnos nyincsen dínós tegnap elvitték az összeset.
I.:
Szeretnék beíratkozni!
én:
Rendben, de várj a sorodra. (gyerek 1-hez:) Azért nézz szét, hátha találsz valamit.
I.:
Szeretnék beíratkozni!
gyerek 2:
Én is visszahoztam a könyvet, de én most nem vinnék semmit…
én:
Rendben, akkor az olvasójegyed itt marad. (I-hez:) Na most te következel.
I.:
Szeretnék beíratkozni!
én:
Rendben! Hogy hívnak?
I.:
Szeretnék beíratkozni!
Ma még ennek a kölöknek kb 12 osztálytársa íratkozott be, fele nem tudta hol lakik, fele nem tudta mikor született, és nagyon kevés olyan van, aki a két halmazból egyikbe sem esik bele.
Miközben én a folyamatosan érkező beíratkozókkal foglalkoztam azok, akiknek már megvolt az olvasójegye, nekiestek a polcoknak. Utólag kiderült, hogy megint nem ért semmit a kicsiknek összeállított tájékoztatóm:
A könyvnek van borítója, hátlapja, gerince. Melyik részt látod a polcon? (válasz: azt a vékonyt) Igen a gerincét. Mi van a könyv gerincén? (vál.: Betű. Írás.) Igen betűből álló írás, a könyv címe. Mire való a könyv címe? (vál.: Hogy tudjuk, mi van a könyvben). És ha fordítva teszed vissza a könyvet (t.i. gerinccel befelé), akkor fogod tudni, hogy mi van a könyvben? (vál.: fejrázás) Akkor, hogy az utánnatok jövők tudják, hogy mi van a könyvben, hogy teszitek vissza a könyvet?
Ezt 10-ből 1 gyereknek kell csak egyszer elmondani. A többinek legalább kétszer, de van olyan, akinek minden héten elmondom. A jelzőcsík használatáról már nem is beszélve… (de ezt majd egy másik alkalommal)
Dátum 2005. január 31. hétfő, 16:33
Címkék agyrém, blog, sztori
Ha létezne egy olyan készülék – akár még kézi is lehetne – amivel, ki lehet vetíteni az agyban jelenlevő képeket, gondolatokat, szóval az agy tartalmát, és aminek az lenne a neve, hogy “agytartalom kivetítő (kézi)készülék”, és ha ezt a “minektalálnakkiilyenirdatlannagybaromságot, de méghakiistaláltákmiafrancnakkellettmegvalósítani kézikészülék”-et rajtam alkalmaznák, akkor valhogy így nézne ki amit kivetítene…. most.
