A sok is sokba kerül, de a kevesebb is!

Szívből jövő, és őszinte gratulációm a MÁV vezetőségének! Bemutatták, hogyan kell ÁllamBácsi zsebéből nagyon sok pénzt kivenni, és közben felhúzott orral közölni, hogy ez úgyse nem lesz ám elég.

Ugyanis kitalálták, hogy kevesebb pénzből csak úgy tudják fenn tartani az utasszállítást, ha bezárnak minden mellékvonalat. De:
Ha minden marad a régiben, akkor is 180milliárdra van szüksége a cégnek, de ha bezárják a ~85 vonalat akkor is. Ja és ezen felül még a megmaradt vonalakon is csökkentenék a vonatok számát.

Azért ÁllamBácsit sem kell a szomszédba küldeni a hülyeségért. Ok, nyírbáljuk meg a legnagyobb pénznyelőket. Megnyirbálták az oktatást. Kiabál mindenki a felsőoktatási tandíj miatt, de legalábbis szívja a fogát. De lassan mindenki felfogja, hogy ezt meg kellett lépni. Megnyírták az Egészségügyet. Még mindig fájnak a változtatások, és még sokáig fognak is fájni, mint a hirtelen letépett sebtapasz. Ebben a két radikális rendszer változtatásban az a közös, hogy felülről mondták meg, mit-hogyan kell változtatni. Ezzel ugyan a minisztériumok magukra vették a célkeresztet, de az esetleges sikert is ők könyvelhetik majd el.

Ehhez képest a PM és a GKM felnőtt partnerként próbálta kezelni a MÁV – egyébként hatalmas, kövér, vonatnak közelébe soha életében nem járó – vezetőségét. Közölték velük, hogy jövőre ennyi pénzetek van, mit tudtok ebből kihozni? a MÁV kövér vezetői pedig éppen serdülő kamasz módjára közölte velük, hogy nem hogy nem elég a felajánlott összeg, de mégMégMÉgMÉGMÉÉÉÉÉÉÉG!!!

Most kellene az említett két minisztériumnak elővenni az elavult szülői ezközt: kapjon egy atyai pofont MÁV, és tessen rendet vágni! Ugyanis a jelenlegi vezetőségnek egyáltalán nem érdekében a változtatás. Az összegen való változtatás pedig a legkevésbé. Ők előbb fognak mindenkit elküldeni minden melóst, kallert, masinisztát, minthogy a saját irodájukban raknának rendet.

Kedves ÁllamBácsi!

Tessenek a GKM-ben venni egy darab papírt a kézbe, és írják fel, hogy mik azok a feladatok, amit a Magyar Állam Vasutaknak mindenképpen el kell látnia, határozzák meg azt a minimális szolgáltatási kört, amit fenn szeretnének tartani. Mi a minimális menetidő idő, ami alatt másodosztályon, pótjegy nélkül teljesíteni kell a Záhony – Pécsre, Pécs – Szegedre, Szeged – Sopronba, Sopron – Pécsre, és Szeged – Záhonyba viszonylatokat, oda-vissza (jelen állapotok között ez az idő erősen közelít az egy napos időhatárhoz). Plusz, mi a maximális átszállási idő (mert hiába az ütemes menetrend, ha ütemesen 50 percet kell várni egy csatlakozásra!).

Ha ez megvan hívjanak be pár sikeres vállalkozót (ja van már ott pár), akik ingyen és bérmentve, ajándék, és mindenféle díjazás nélkül (na jó, enni, inni adhatnak nekik), határozzanak meg egy olyan vállalati struktúrát, amivel az üzemeltetés hatékonysága maximális.

Az eredmény: a jelenlegi vezetés, igazgatóságok, titkárságok, elnökségek, vállalatvezetés létszámát le kell csökkenteni a jelenlegi 30%-ra. Az épületeket el- vagy kiadni. A menetrendhez majd csak ez az új vezetés nyúlhat hozzá. Egy menetrendet pedig majd úgy kell elkészíteni, hogy annak 3 évig működnie kell. Bevezetés előtt minden vonalon kell 2-2 utas, aki véleményezi azt! A tényleges bevezetést pedig előzze meg egy két hetes teszt időszak, amikor lehet finomítani, korrigálni a vezetés baromságait. Ja és a menetrend készítőinek valahogy kötelező legyen igazolni, hogy életében nem csak egyszer ült vonaton.

Az első 3 éves időszak után lehet színvonal növelésre is pénzt kérni.

Posted in mondom | A sok is sokba kerül, de a kevesebb is! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Comments are closed.