Délután kiküldtem néhány Dropbox meghívót. Pár perc múlva nekem is szegeződöt a kérdés: „Szóval mire való ez a Dropbox?” Hát íme a válasz:
A Dropbox által nyújtott szolgáltatás lényegében egy pendrive, pendrive nélkül. Egy kicsi kliens programot kell telepíteni arra a gépre ahonnan használni szeretnéd a szolgáltatást. Telepítés után a felhasználó könyvtárában létrejön egy Dropbox, My Dropbox, vagy valami hasonló nevű könyvtár (az elnevezés és a hely – amennyire láttam – függ az operációs rendszertől, és a kliens beállításoktól). Amit beleteszel valamit, akkor az rövid időn belül feltöltődik egy szerverre. A szerver azon részéhez csak te férsz hozzá, illetve azok, akikkek egy-egy alkönyváradat megosztottad.
A feltöltés sebessége, természetesen függ a sávszélességedtől. Minden olyan gépen, ahol szintén telepítve van a kliens szoftver (és be vagy jelentkezve vele), amint érzi, hogy frissülés van, azonnal elkezdi a szinkronizációt.
A regisztráció után rendelkezésre álló tárhely mérete 2Gb, ami bővül, ha meghívsz más felhasználókat, vagy ha anyagilag támogatod a szolgáltatást (magyarul fizetsz pénzt). Tapasztalatom szerint a mindennapi használat során ez a 2Gb több mint elég.
A cégen belül használjuk kb. fél éve, layout-ok, és főleg dokumentumok megosztására. Eddig szinte csak beledobáltuk a dolgokat (értsd: még nem nagyon kellett törölni semmit), most járunk kb 460M foglaltságnál.
Használat során arra figyelni kell, hogy minden változás a gépen levő Dropbox mappában azonnal szinkronizálódik a szerverrel, ahonnan (elméletileg) van „undelete” (visszaállítás) funkció, de még ezt nem próbáltam hogy működik-e.
Ha másik gépről akarod elérni a cuccaidat, akkor nem feltétlen kell telepíteni a klienst, a webes felületen keresztül is le tudod kapkodni a dolgokat.
Számora az egyik leghasznosabb az egészben, hogy pl. egy 20×20-as képért nem kell e-mail klienst nyitni levelet írni, címezni, csatolni, csak bevágom a megosztott mappába, és egyből meg is kapja akire tartozik.